Mobiltelefon, mikrohullámú sütő, fotocellás ajtó: ismerjük, szeretjük, használjuk ezeket a találmányokat, és talán nem is gondolnánk, hogy ezeket mind a tudományos-fantasztikus filmek inspirálták. A sci-fi filmeket lehet szeretni vagy utálni, de tény, hogy számos kutató merített ötleteket a mozivásznon megjelenő utópisztikus kütyükből. Amikor a tudósok megláttak egy praktikus találmányt valamelyik sci-fi sorozatban vagy mozifilmben, rögtön elkezdtek azon gondolkodni, hogy miként lehetne ezt megépíteni. Nézzük meg egy kicsit közelebbről, hogy miként alakították a mozifilmek az általunk ma már jól ismert technikai világot.
A Star Trek és a fotocellás ajtó
Az Űrszekerek már a múlt század második felében az amerikai nézőközönség egyik kedvenc sorozatává vált. Megálmodója, Gene Roddenberry olyan utópisztikus világot képzelt el, amelyben az ember és a technika csodálatos összhangban él. Alig került képernyőre a sorozat, máris levelek ezrei árasztották el a producer irodáját. Nem csupán rajongói levelek érkeztek, de mérnökök, feltalálók is írtak, többnyire arról érdeklődve, miként tudták a film készítői megvalósítani a technikai részeket.
A film egyik legérdekesebb jelenete, amikor Kirk kapitány megközelíti az űrhajó egyes helyiségeit, és a kilincs vagy tolózár nélküli ajtó magától kinyílik, majd becsukódik a háta mögött. A hatvanas években ezt még valóban csak a sci-fi világában lehetett elképzelni. A mérnököket nagyon felcsigázta a dolog, sokan meg is kérdezték a rendezőt, hogy miként valósította meg az önműködő ajtót. A válasz egyszerű volt: néhány asszisztens mozgatta a tolóajtókat különböző karokkal. A színészeknek céltudatosan kellett a bejárathoz közeledni, mint akik tudják, hogy az ajtó érzékeli közeledtüket, ez néha balesethez is vezetett. Többször előfordult, hogy az ajtókat mozgató asszisztensek elméláztak, nem vették észre a színész közeledését, így a főszereplő nekiment az ajtónak. Ma már szinte el sem tudnánk képzelni mozgásérzékelő ajtók nélkül az életünket. Bevásárlóközpontokban, üzletekben, hivatalos helyeken úgy lépünk át rajtuk, mintha nem is léteznének. Szerencse, hogy ezeket a tolóajtókat már nem statiszták mozgatják, így baleset csak áramszünet esetén fordulhat elő.
Téglamobil és mp3
A másik űrszekeres találmány még a tolóajtónál is sokkal népszerűbb, és jobban kötődik a hétköznapjainkhoz: a mobiltelefon. Feltalálója, Marty Cooper rengeteget gondolkodott azon, miként lehetne egy olyan kommunikációs eszközt kifejleszteni, amelynek nincs zsinórja, és nem rögzített. Cooper szerint a mobiltelefon ötlete a Star Trek egyik epizódja közben jutott eszébe, amikor meglátta Kirk kapitányt a hordozható kommunikátoron beszélni. Az elképzelés megtetszett neki, és megalkotta az első mobil kommunikációs eszközt, amit stílusosan téglának nevezett el. A 70-es években még nem terjedt el az integrált áramkörök használata, ezért valóban akkora volt ez a kommunikációs eszköz, mint egy tégla. Marty volt az első ember, aki mobiltelefonos beszélgetést bonyolított le. Nem a nejét vagy édesanyját hívta fel először, hanem egyik barátját, aki egy konkurens cégnél szintén a mobiltelefon megépítésén fáradozott.
Az mp3-as fájltípusok feltalálása forradalmasította a zeneipart, de egyben megkeserítette a lemezkiadók életét is. A bakelit lemez után lassan a CD is kimegy a divatból, átadva helyét az egyre modernebb és egyre több funkcióval ellátott mp3-as lejátszóknak, nem is beszélve arról, hogy ma már a mobiltelefonok is alkalmasak zenelejátszásra. A nyolcvanas évek végén a technika akkori állása szerint még elképzelhetetlen volt, hogy egy merevlemezen több ezer vagy akár százezer zeneszám is elférjen. Az Apple 1987-ben piacra dobja a Macintosh 2 nevet viselő számítógépet, ez az első gép, amely sztereózene lejátszására is alkalmas. Ez nagyon jól hangzott akkor, ám a dolog közel sem tűnt annyira egyszerűnek, mivel a merevlemezre csupán egyetlen zeneszám fért el. Steve Perlman, az Apple cég munkatársa szintén az Űrszekereket nézte, amikor felmerült benne az ötlet, hogy több zeneszámot is tömöríthetne egy merevlemezen, ugyanis a film egyik szereplője odasétált a fedélzeti komputerhez, és kedvére válogatott a különböző zeneszámok között.
A Star Wars-generáció
A csillagok háborújatöbb mint 30 éve sarkallja arra a tudósokat, hogy tolják minél távolabb a technológia határát, és varázsolják jelenünkbe a tudományos-fantasztikus világot. George Lucas bevallása szerint is fontos szempont volt az inspirálás a film megalkotásánál: „A film elkészítésénél az volt az egyik fő célunk, hogy megmozgassuk az emberek fantáziáját, és rávegyük őket arra, hogy igenis legyenek kíváncsiak, próbáljanak túlnézni az őket körülvevő korlátokon.” A küldetés sikerült: a találmányok már nem csupán a messzi-messzi – képzeletbeli? – galaxis lakóinak az életét könnyítik meg, hanem a mi életünk részeivé is váltak.
- A birodalmi lépegető ihlette a málhás kutya robotot
A legendának még korántsincs vége: a héten mutatták be a sorozat első epizódját 3D-ben, már a hazai mozikban is láthatjuk, majd a többi részt is sorra műsorra tűzik a filmszínházak, természetesen 3D-ben. Úgy tűnik, a legenda tehát még nagyon hosszú ideig megmozgatja majd a rajongók és feltalálók fantáziáját.
A Birodalom visszavágcímű epizódban a főhős, Luke elveszíti egyik végtagját. A film végén művégtaggal helyettesítik, ami tökéletesen pótolja a kezét. Bár a filmben látott művégtagok még mindig a tudományos-fantasztikum világába tartoznak, a legújabb fejlesztések között már gondolattal irányítható biomechanikus mesterséges kart és neurotechnológiával ellátott idegrendszert is találunk.
A birodalmi lépegető képe még az olyan emberek lelki szemei előtt is megelevenedik, akik nem fanatikus Star Wars rajongók. A film készítésekor még nem állt rendelkezésre a ma már hétköznapivá vált számítógépes effektusok arzenálja. Az elefántok mozgását vették fel, és tanulmányozták, hogy a birodalmi lépegető mozgása élethűen jelenjen meg a mozivásznon. Egy négy lábon járó amerikai hadirobot kicsiben ugyan, de mégis életre kívánja kelteni a filmből ismert lépegetőt. Az AlphaDog nevet viselő robotkutya kifejlesztésén azért fáradoznak a tudósok, hogy nehéz terepen is tudják a lőszert és fegyvert szállítani a háborús övezetben a katonák. A gyaloghadtesteket kísérő málhás állat a csoport vezetőjét követi, vagy műholdas jelek alapján önállóan is navigál majd a tervek szerint.
Napjaink robottechnológiája ennél jóval távolabbra mutat. A Massachusettsi Műegyetem mérnökei rovarszerű hatlábú robotot fejlesztettek ki, mely függőleges felületeken is föl tud kapaszkodni apró karmaival. Emellett belevágtak egy robotgepárd létrehozásába, amely gyorsabban fut az embernél, és a ragadozóéhoz hasonló manőverekre, éles fordulatokra képes.
A terminátor visszatért
A 80-as években nagyon szűk költségvetésből sikerült a Terminátort vászonra vinni, James Cameron kitartása és tehetsége azonban ezt az alkotást is kultuszfilmmé emelte. A sci-fi sorozat azóta már a negyedik epizódot is megérte, melyben az előző három résztől eltérően, nem Shwarzenegger alakítja a pusztító robotot. A haditechnika ma már számos ponton igénybeveszi a robotok segítségét, még ha a filmben látott android típusú gép nem is vált valósággá.
A SOLEM kicsi és könnyű, alapvető felderítési feladatokra tervezett jármű, kiválóan alkalmas túlélők felderítésére katasztrófa sújtotta területeken. Az ikertornyok támadásakor 2001-ben sok ember életét mentette meg a kis felderítő robot. A TALON nagyobb és nehezebb, többfunkciós robot, tűzfegyverrel is felszerelték. Ez lehetővé teszi a célpont megsemmisítését anélkül, hogy a robotot irányító személy tűzvonalba kerülne. Mindkét típus alkalmazható szárazföldön és víz alatt egyaránt, és távirányítással vagy optikai kábellel is vezérelhető.
A tűzfegyverekkel felszerelt kis robot igazi zsebterminátor
A fent említett találmányok csupán egy szeletét képezik azoknak az újításoknak, amelyeket a fantázia és a képzelet világa hívott életre. Ahogy egy művészi alkotás, úgy az eredeti ötleteket felsorakoztató mozifilm is lehet inspiráló. Nem csupán a tudósoknak, de mindenkinek hasznára válik, ha megpróbálja a saját korlátait minél távolabb tolni.
