Az egészséges táplálkozásról, különösen ilyenkor, a téli ünnepek után sokat hallhatunk. Már karácsony előtt a főzőcskéző rovatokban rengeteg jó tanáccsal látnak el bennünket azzal kapcsolatosan, hogy miként lehet finom és egészséges ételekkel megteríteni az ünnepi asztalt. Újév után szintén ugyanezekben a rovatokban beszélnek arról, hogy milyen trükkökkel hozhatjuk helyre megterhelt gyomrunkat. Talán meglepő a tény, hogy Magyarországon már a 16–17. században foglalkoztak egészségügyi felvilágosítással, egészségvédelemmel és az ezzel kapcsolatos ismeretek terjesztésével. Apáczai Csere János Magyar Enciklopédiájában megjelenő életmódbeli tanácsai, egészségmegőrzésre buzdító felszólításai meglepően modernek és ma is érvényesek. A témával azonban kétségkívül a huszadik században kezdett el a világ tüzetesebben foglalkozni, s a gyorséttermi fogyasztás elterjedésével egyre nagyobb odafigyelést igényelt az egészséges táplálkozás is.
Mc dagadsz
Morgan Spurlock amerikai rendező olyan filmet készített, amely ellentétes véleményeket váltott ki a gyorséttermi étkezéssel kapcsolatosan. A Super Size Me című film 2004-ben azt mutatta be, hogy a rendező egészsége miként megy tönkre egy hónap leforgása alatt azáltal, hogy kizárólag gyorsétteremben étkezik. A kísérletet azóta többen is végrehajtották, és arra a következtetésre jutottak, hogy az elhízás nagymértékben függ az ember alkatától, anyagcseréjétől. Bármennyire szenzációhajhásznak és fricskának szánt produkció is volt az említett film, egy dologra mindenképpen felhívta a figyelmet: az amerikai társadalom évről évre egyre jobban elhízik.
A gyorséttermi táplálkozás a fogyasztói társadalom növekedésével arányosan nőtt. Ma már nem csak az államokat fenyegeti az elhízás és a túltáplálkozás veszélye. A rohanó életforma, a káros anyagokkal telített ételek, az egészségtelen alapanyagok egyre jobban veszélyeztetik egészségünket. Ma már szinte mindenről kiderül, hogy rákkeltő, génkezelt vagy valamilyen szempontból egészségtelen. Néha úgy tűnik, hogy túlságosan nagy figyelmet szentelünk a hasunknak, ám különösen a gyermekeknél mindenképpen oda kellene figyelni a helyes táplálkozásra.
Az orvos véleménye
A témával kapcsolatban egy hozzáértő véleményét is kikértük, aki nagyon szívesen válaszolt a kérdéseinkre. A Debreceni Egyetem I. Belgyógyászati Klinika egyetemi docense, Dr. Balogh Zoltán diabetológus szerint a gyorséttermi étkezést teljes mértékben mellőznünk kellene. Ezekben az ételekben a zsírsavak igen magas aránya az ártalmas, úgynevezett rossz koleszterin szintjét növelik. A finomított szénhidrátok, zsírban gazdag ételek (a hasábburgonya, chipsek, rántott húsfélék stb.) az elhízás, illetve a cukorbetegség igen korai megjelenéséhez vezetnek. Gyakran már iskolás-, vagy fiatal felnőttkorban is jelentkeznek ezeknek a betegségeknek a tünetei. A túlzott konyhasóbevitel a magas vérnyomásbetegség (hipertónia) kialakulását gyorsítja fel.
A belgyógyász arra is választ adott, hogy magyarázható-e a gyorséttermi étkezéssel a fiatalok furcsa viselkedése. – A csokoládékban levő szerotonin-szerű anyagok boldogságérzést és így függőséget okozhatnak. A kólákban, energiaitalokban levő igen sok koffein és taurin szintén felpörgeti a szervezetet, segíti a hozzászokást. Egyúttal alvászavart, fokozott feszültséget okozhat, élénkítő hatásuk is csak átmeneti, majd ezt követi a szervezet kimerülése. Ezért fogyasztásuk kerülendő – magyarázta.
Az úgynevezett cukormentes termékek sem kevésbé károsak, mint a hagyományos ízesítőszert tartalmazó ételek vagy italok. A light üdítőitalokban levő mesterséges édesítőszerek, jóllehet nem tartalmaznak kalóriát, azonban a fogyasztót természetellenesen édes ízhez szoktatják hozzá, ami a későbbi elhízásnak szintén egyik kiváltója lehet.
Sajnos ennél még tovább is lehet menni, hisz az orvos véleményéből kiderül, hogy az ásványvízfogyasztással is csínján kell bánnunk. Az ásványvizek rendszeres fogyasztása csak abban az esetben javasolt, ha a csapból származó ivóvíz nem kellően tiszta, valamint magas arzén, illetve vastartalma miatt nem oltja a szomjat. Megjegyzendő, hogy egyes palackozott ásványvizekben túl sok a nátrium, de túl kicsi a kálium- és magnéziumtartalom. Egyes ásványvizekben magas lehet az E.coli (szennyezésre utaló baktérium) csíraszáma is. Ehhez még hozzájárul, hogy a jó minőségű, kellő tisztaságú csapvíz köbmétere közel sem kerül annyiba, mint a palackozott ásványvizeké.
Hamis illúziók
A helyes étkezésekkel kapcsolatban kialakult hamis képzetekért nagymértékben a reklámok okolhatók. A káros ételeket forgalmazó cégek népszerűsítő hadjárata a rengeteg tiltakozás ellenére is hatásosnak bizonyul. Tudjuk jól, hogy a mai kereskedelmi adók napi programja nagyrészt abból áll, hogy a reklámfolyamot néha megszakítják valamilyen műsorral. A gyermekek figyelmét fokozottan vonzza a különböző műsorok közé beékelt színes és nagyon hangos képsor. Nemrég Magyarországon több tévéadót is beperelt a médiahatóság, amiért a reklámokat a megengedettnél hangosabb hangsávban sugározták. Mint kiderült, a reklámok hangsávja tulajdonképp nem magasabb a többi programénál, csupán egy különös trükk bevetése miatt tűnik annak. Ebben az esetben ugyanis az alapzajokat jócskán felerősítik, így valóban hangosabbnak tűnnek ezek a bejátszások.
Talán ennek is köszönhető, hogy a reklám a rajzfilmek mögött jelentős lemaradással ugyan, de a gyerekek második legkedvesebb televíziós programja, maga mögött hagyva valamennyi más, jellemzően kisgyermekeknek szóló műsort. Az egyes korcsoportok más-más szintjeit értik meg a reklámoknak. Meglepő, de a televízió és reklámnézés már a születést követő első hónapokban a gyerekek egyik kedvenc időtöltésének számít. Bár nagyon sokat kapcsolgatnak, a csatornaváltások aprólékos elemzői megállapították, hogy a kicsik felcsipegetik a reklám fontos töredékeit, és általában különösen jól megtartják az emlékezetükben.
Vajon miért olyan fontos elcsábítani az apró tévénézőket? Nos, ez két dologgal is magyarázható. Egyrészt a gyerekek önálló kis fogyasztók és közvetlen vásárlók a piacon. A gyerekek zsebpénze vonzó forrása a cégek bevételeinek. Másfelől a gyerekek nemcsak közvetlen, hanem közvetett fogyasztók is: szüleikkel és rokonaikkal teljesíttetik kívánságaikat. A gyerekek kitartó könyörgései legtöbbször eredményre vezetnek, a szülők teljesítik kívánságaikat, s megvásárolják az egészségtelen ételeket, italokat.
Hamburger-, chips- és zsíradó
Ahány állam, szinte annyi néven vált hírhedtté az egészségtelen ételekre kirótt adó. A különböző országok kormányai is felfigyeltek a jelenségre, mely a társadalom egészségi állapotát veszélyezteti. A dán kormány múlt év október elsején vezette be a zsíradót, amely minden nagy zsírtartalmú ételt érintett, függetlenül annak jellegétől. Ma már a dánoknak adózniuk kell a tej, a vaj, a pizza, a húsfélék vagy a készételek után is. Egy kiló telített zsírtartalmú étel után 2,15 eurónak megfelelő összegű adót kell befizetniük.
Ámbár Magyarországon is évek óta napirenden volt az egészségtelen ételek megadóztatásának kérdése, itt is csupán az elmúlt esztendőben vezették be a hamburgeradót. A magyarok nem csupán a magas zsírtartalmú ételeket adóztatták meg, de az ízesített sörök és az alkoholos frissítők után is fizetnek a gyártóknak. Előbbire literenként 35, utóbbira 100 forintot. Az indoklás szerint erre azért van szükség, mert a narancsos, citromos, grépfrútos, almás sörök, illetve az üdítők és a röviditalt tartalmazó italok egyrészt cukorral édesítettek, másrészt a fiatalok is szívesen fogyasztják, így tulajdonképp segít az alkoholra való rászokásban. Az adó ráadásul a kávét is érintette: a törvényhozók indoklása szerint a kávét azért vonták be az adó hatálya alá, mert koffeintartalma miatt túlzott fogyasztása egészségkockázatot jelent.
Romániában mindezidáig még nem róttak ki adót a fent említett termékekre, bár az ötletet már jó néhány évvel ezelőtt felvetették. Máté András Levente RMDSZ-es képviselő elmondása szerint a kormány még nem döntött az egészségtelen termékek megadóztatásáról. A politikus nemrég olyan kezdeményezéssel állt elő, amely szerint a génkezelt élelmiszereket megkülönböztetett jelzéssel kellene ellátni, ám egyelőre ezt az elképzelést sem hagyta jóvá a kormány. – Fontosnak tartom, hogy az ember tisztában legyen azzal, hogy milyen terméket vásárol – nyilatkozta a képviselő.
Ki fizet a végén?
Bár a kormányok féltő aggódása állampolgáraik egészségi állapotát illetően jogosnak, sőt gondoskodónak is tűnhet, a kérdés jelen esetben is az, hogy lényegében kinek a zsebéből fizetik ki az ételgyártó, illetve forgalmazó cégek az adót. Az általános tapasztalat azt mutatja, hogy amennyiben a fogyasztó megrögzötten ragaszkodik egy termékhez vagy egy életformához, nem hajlandó arról lemondani áremelés esetén sem. Egy magyarországi példa is ezt bizonyítja: egy internetes naplóban olyan tanácsokkal látták el az energiaitalt kedvelő fiatalokat, amelyek arról szóltak, hogy hol lehet olcsón hozzájutni ezekhez a termékekhez. Még olyan tanács is szerepelt, amely szerint a határ mentén élők menjenek át a szomszédos országokba, ahol még a szóban forgó adót nem rótták ki.
A végeredmény tehát az, hogy a fogyasztók pénztárcáját károsítja meg a zsíradó, és a hatóságok féltő aggódása hiábavalónak bizonyul. Ésszerűbb megoldás lenne, ha nem a termékeket, hanem a reklámokat adóznák meg, így talán az egészségtelen termékek propagandáját vissza lehetne szorítani. A végeredmény valószínűleg azonban így is csak az lenne, hogy nem a reklámok sugárzása csökkenne, hanem a termékek ára nőne. Ezért a fogyasztóknak kellene öncenzúrát alkalmazniuk, és áremelés ide vagy oda, ne vásárolják meg a káros anyagokat tartalmazó ételeket. Persze tudjuk nagyon jól, hogy mi az összefüggés az elmélet és a gyakorlat között.
