A technika fejlődésével és a közízlés változásával a régi építkezési szokások egyre inkább háttérbe szorulnak. Önmagában véve nincs azzal gond, hogy változik az építkezési stílus, a probléma gyökere inkább abban rejlik, hogy a modern építkezésből sok helyt hiányzik a településrendezési terv. Mindenki magasabb és cifrább hajlékot szeretne magának építeni, hogy az ő házát csodálják meg inkább, és ne a szomszédét. A vidéki építkezési ízlés tragikus megromlására a legszomorúbb példa Bánffyhunyad, ahol a pléhpaloták egymást érik a város szélén. Nemrég Nádasdarócon olyan tábor zajlott, amelynek keretében éppen arra fektették a hangsúlyt, hogy a hagyományos építkezési szokásokkal ismertessék meg az érdeklődőket. Az udvari kemenceépítő táboron keresztül az alábbiakban kicsit visszatekintünk a kalotaszegi népi építkezési szokásokra is.
Kolozsvártól 25 kilométernyire, északnyugati irányba található Kalotaszeg egyik legkisebb falvacskája, Nádasdaróc. A Nádas menti kis település nevének nem csak hangzása, de jelentése is igen érdekes. A magyar nyelvtörténeti szótár szerint a daróc olyan vadász, akinek vadbőrnyúzás, szíjhasítás a mestersége, emellett ő távolította el a vadtuloknak a szarvát is, amelyből kürtöt faragtak. A településen kívül a Nádas- és a Daróc-patak között a lehangoló ipari környezetben szerényen, de büszkén emelkedik ki a magas fák közül a kis középkori templom. A gótikus összhatású hajlék kissé fura arányú, aminek az a magyarázata, hogy a megmaradt épület egy sokkal hatalmasabb gótikus templomnak a szentélye. A 16. században elpusztult templom megmaradt részét alakították át. Sok helyen látunk Erdélyben olyat, hogy a templom külön épült a haranglábtól, ilyenkor szokták tréfásan kérdezni a falubelieket, hogy ugyan mikor házasodik már össze a templom a toronnyal. Nádasdarócon nem csak hogy nem házasodott össze, de még össze sem költözött. Mivel a templom kissé félre esik a falutól, a 18. században épült a harangláb, amely vasárnapról vasárnapra hívogatja az atyafiakat a templomba.
A kis falucska a kalotaszegi kisebb közösségekhez hasonlóan éli mindennapjait. A kiöregedőfélben lévő település száztíz lelket számlál, és bár több az idős személy, azért a középkorú és fiatal generáció is megtalálható itt. Egy ilyen kis közösségben talán még fontosabb az összetartozás, a közösségépítés, mint a nagyobb településeken. A falu református lelkipásztora, Juhász Klára ezt tartotta szem előtt, amikor a hagyományostól kissé eltérő tábort szervezett Nádasdarócon. Augusztus első felében több mint egyhetes udvari kemenceépítő tábor zajlott a faluban. A lelkésznő már régebbről ismerte Liksay Péter kemenceépítő és fafaragó mestert, akivel idén közösen szervezték meg a tábort. Több mint egy hét alatt építették fel az udvari kemencét a parókia udvarán, amelyet elsősorban közösségi alkalmak, rendezvények megszervezésekor szeretnének használni.
Az egész falu lázasan épített
A nem mindennapi építmény elkészítése a falu apraját-nagyját megmozgatta. A fiatalok ott kíváncsiskodtak a mesteremberek és tanulni vágyók körül, hogy szemügyre vehessék, miként is készül egy ilyen alkalmatosság. Mivel egy sütő elkészítése nem egyszerű feladat, és csak egyet lehet elkészíteni ilyen rövid idő alatt, ezért a tábor is kisebb volt: mindössze tizenöt résztvevőt tudtak fogadni, ezek szinte a világ minden tájáról érkeztek Nádasdarócra. Többek között Amerikából és Oroszországból is jöttek. A faluból is jelentkezett egy gyerek, aki nem csupán kíváncsiskodott és nézelődött, mint a többi pajtása, hanem derekasan ki is vette a részét az építésből.
A tábor vezetője elmondja, hogy bár egy időben szinte teljesen eltűntek az udvari kemencék Magyarország területén, az utóbbi időben megint egyre többet lehet látni.
– Jó ideig, csupán az alföldön lehetett itt-ott találkozni egy-egy udvari kemencével, a 90-es évek után azonban megint kezdtek elterjedni. Magyarországon léteznek úgynevezett OK tanfolyamok, azaz országos képzés, ennek keretében kemenceépítésre is lehet jelentkezni. A tanfolyam két évig tart, hátránya azonban, hogy többnyire csak elméleti oktatás folyik, ritkán nyílik alkalmuk a tanulóknak, hogy az építési folyamatban is részt vegyenek. Itt azonban mindenki kiveszi a részét a munkából, és a saját szemükkel láthatják, hogyan is nő ki a földből egy kinti sütő.
A kemence búbját csúcsosra formálják
Bár amikor a kemence elkészül, nem látszik, mégis komoly alapot kell ásni neki, hogy az eső el ne mossa. A tábor első napján ki is vájták az alapnak szánt gödröt. Aztán jött sorra a kemence többi része is, és lassan már csak az a művelet maradt hátra, hogy a kemence búbját csúcsosra formálják, amihez a hagyományos forma megtartása érdekében ragaszkodott a mester. Elmondása szerint nem csupán kalácsot vagy süteményeket lehet majd készíteni benne, hanem különböző húsokat, töltött káposztát is, sőt aki valami igazán ínyenc dologra vágyik, az gyümölcsöt is aszalhat benne. A kis közösségben ennél sokkal többet is jelent egy ilyen sütő eszköz.
A kemence búbját csúcsosra formálják
A közösség is felmelegszik
– A mai világban, amikor gyakran szó nélkül mennek el egymás mellett az emberek, sokat számítanak az olyan alkalmak, amikor a falusiak összeülhetnek egy kis sütögetésre. Ez nem csupán az ételeket, de a közösséget is felmelegíti. Remélhetőleg itt a faluban is sok olyan alkalom, rendezvény lesz, amikor közösen készíthetik el a finom ételeket – értékelte a mester.
Ma már nem csak a hagyományos építőanyagokat, az agyagot és a téglát használják a mesteremberek. Az üveggyapot, cement és a mai modern vakolóanyagok tartósabbá teszik a kemencét is. A hagyományos anyagokból épített kemencék fölé többnyire valamilyen fedelet is építettek, hogy ne érje az eső. Az időjárás és a hőtágulás meggyengítette a sütőt, ezért minden évben újra kellett tapasztani. A tábor alkalmával megépített kályha esetében erre nem lesz szükség, hiszen födelet sem húznak feléje, és valószínűleg még hosszú ideig tapasztani sem kell majd.
A lelkipásztor nagyon szeretné, ha valóban egy kicsit közösségformáló ereje is lenne ennek a kemencének. Mivel kimondottan közösségi rendezvények alkalmával fogják használni, ezért majd szervezni is kell olyan alkalmakat, amikor összeülhet a falu apraja-nagyja egy kis sütésre, főzésre.
Hagyományápolás, kemencefajták
Nem csupán közösségformáló, hanem hagyományápoló is volt a Nádasdarócon megszervezett tábor, hiszen a Kolozsvár környéki falvakban is egyre kevesebb kemencével lehet találkozni, legalábbis olyannal, amelyet rendszeresen használnak. Pedig a kalotaszegi tüzelőberendezések igen változatosak kialakításuk és használatuk terén. Léteznek kifejezetten kenyérsütést szolgáló kemencék, szoba fűtésére, ételek melegítésére épített fűtők, de vannak úgynevezett többfunkciós darabok is, amelyek nem csak használati értékük szempontjából jelentősek, de a ház különleges díszei is egyben.
A helyük is rendre kiszorult az építkezési szokások megváltozásával. Amikor még csak úgynevezett egyterű épületek voltak, akkor a kemence bent volt a házban, s a család ott aludt, ott élt mellette. Amikor már módosodtak az emberek, és kétterű házakat alakítottak, építettek, akkor már a kisebb szobába került a kemence is, és vele együtt az öregek is hátrébb húzódtak. Aztán már teljesen külön lakrészben építették és használták a kemencét. Némely helyen a csűr egy részét építették úgy, hogy oda lehessen felhúzni a sütőt vagy az üstöt, amelyben a szilvaízt főzték. A búbos kemence is a legjellegzetesebb kalotaszegi sütők közé tartozik, ebből talán kevesebb található, mint a többi tüzelőberendezésből. A kemence és a fal közötti kis helyet nevezték puciknak, ide zavarták gyakran a gyereket, ha valami rossz fát tett a tűzre, s ráförmedtek: takarodj a pucikba! Ez volt a régimódi sarokba állítási forma.
Minden étek ízesebb, ha ilyen módon rakott kemencében készül
Napjaink modern építészete arra irányul, hogy kifejezze a családok tehetősségét, módosságát. Mindenki megpróbál valami szebbet, nagyobbat építeni, hogy kitűnjön a sorból, és lassan észre sem vesszük, hogy lényegében ezzel uniformizálódunk. Talán az építkezések elfajulására a legszomorúbb példa Bánffyhunyad, ahol a pirosban álló cifra paloták egyre-másra nőnek ki a földből, mint a gomba. Pedig talán mást is jelent egy-egy ilyen régi darab, nem csupán a módosság kifejezését. Gondoljunk csak bele, mennyivel hasznosabb és barátságosabb egy modern építőanyagokból rakott udvari kemence, mint az amerikai mintára elszaporodott grillsütők. Ezen is meg lehet sütni ugyanazokat a húsételeket, sőt még annál többet is. Hiszen nem csak a kemence tüze kell hogy lobogjon, hanem néha a közösségépítés céljából az sem ártana, amit József Attila javasolt: Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, hogy felmelegednének az emberek.
